Bejelentkezés

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó? Kattintson ide

Ha még nincs fiókja, és szeretne regisztrálni, kattintson ide

Bezár
Ha állásajánlataink között szeretne keresni, kérjük, kattintson ide!

Dubaj vagy London? Nem, inkább Budapest!

 London és Dubaj. Magyar fiatalok tízezreinek vágya e két gazdag városban munkát vállalni és biztos egzisztenciát építeni. Sokan útra is kelnek, hogy megvalósítsák álmaikat. Aztán kiérve jönnek rá, hogy itt sincs kolbászból a kerítés. A magyarországinál jóval magasabb fizetés nem minden. A baráti, családi kapcsolatok hiánya, a klíma, a szakmában való elhelyezkedés gátjai és a nehezebb érdekérvényesítés miatt Budapest mégis jobb hely. Két magyar munkavállalót kérdeztünk arról, milyen volt e mesés helyeken és miért tértek vissza.

 Király Emese 2006-ban diplomázott a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola idegenforgalom és szálloda szakán. Frissdiplomásként Londonban próbált szerencsét, majd hatévnyi kintlét után 2012-ben hazatelepült. Szereti a brit fővárost, fontosnak tartja a kinti tapasztalatot, de már csak turistaként akar kilátogatni. Budapesten jobban érzi magát. Hogy miért kezdte Emese munkás életét külföldön? „Már a főiskolás évek alatt eldöntöttem, hogy a diplomázás után Londonba költözöm. Ahogyan sok fiatalt, engem is a magasabb életszínvonal, a saját lakás, a kalandvágy, a külföldi munkatapasztalat-szerzés, az angoltudás fejlesztése motivált” – mondja.

Magyar diploma, mosogatói állás

Nem volt könnyű neki a kinti beilleszkedés. „Irodai állásra magyar papírral és brit munkatapasztalat nélkül esélyem sem volt. Az első hetekben önéletrajzzal a kezemben jártam a várost és éttermekbe, panziókba kopogtattam be. Végül mosogatóként és szobalányként kaptam munkát” – folytatja. Három éven át élt a vendéglátóiparból és alkalmi munkákból. Volt hostess különféle rendezvényeken, például egyszer a British Museumban, műszakvezető egy kávézóban, majd séf egy látványkonyhára építő étteremben. Nagyon stresszes volt számára ez az időszak. Előfordult, hogy szerdán nem volt biztos abban, hogy lesz-e pénze a hétvégére.

Kinti iskolát kell elvégezni

A fordulat akkor kezdődött, amikor sikerült egy kis pénz összegyűjtenie, amiből beiratkozott egy felnőttoktatási intézménybe, ahol titkárnői végzettséget szerzett munka mellett. Két hónappal a végzés után munkalehetőséget kapott az iskolánál: trénerként dolgozott és a beiratkozó diákokat segítette. Ekkor már 1000 font körül keresett, amiből havi 200 fontot sikerült félretennie. Két és fél évet töltött itt, aztán otthagyta Londont.

London a felületes kapcsolatokról szól

Kiraly_EmeseMiért? „Egyrészt családközpontú ember vagyok, akit nagyon megvisel, hogy szeretteim nincsenek a közelemben. Másrészt London nem a tartós, mély emberi kapcsolatokról szól, inkább a pillanatnyi örömről, a felületes viszonyokról. A várost szeretem, ám mindenki rohan, pörög, fáradt. Magányosan éreztem magam. Harmadrészt nagyon rossz tapasztalatot szereztem a brit egészségügyről. Háziorvosom egyszer sem vizsgált meg, amikor problémám volt, specialistához sem utalt, csak szóbeli beszélgetés alapján próbált diagnózist felállítani. Végül Budapestre kellett utaznom, hogy meggyógyítsanak. Ekkor döntöttem el, hogy hazajövök.”

Jó döntés volt hazajönni? – kérdezem tőle. „Igen!” – vágja rá. „Ahogyan kimenni is” – teszi hozzá. „A pénz és a kaland miatt választottam Angliát. A legnagyobb hozadék azonban személyiségem fejlődése: naiv fiatalként mentem el, aztán a londoni élet megedzett. Kitartóbb, alkalmazkodásra képesebb, nyitottabb lettem és bizonyítottam egy multikulturális világban.”

Emese jelenleg egy budapesti nyelviskolánál dolgozik projektvezetőként. Mostani munkám nagyszerű szakmai fejlődési lehetőség számomra. Lehet, hogy ilyen vezetői pozíció nem is adatott volna meg nekem odakint.”

Dubaj: mesés fizetések, kibírhatatlan hőség

Dubaj, az Egyesült Arab Emírségek második legnagyobb városa, a gazdagság és az olaj teremtette jólét szimbóluma a Perzsa-öböl déli partján. Nyolc hónapra belekóstolt a kinti életbe és munkába István is, aki egy nemzetközi közvélemény-kutató dubaji leányvállalatánál dolgozott. A nyáron jött haza Magyarországra. Miként jutott ki? Egy nagy állásportál dubaji oldalára töltötte fel önéletrajzát. Több mint tíz éves kutatói tapasztalatának és magas szintű angoltudásának köszönhette, hogy megkeresték. Több interjúkör után végül megkapta az állást.

Jól érezte magát kint, de nem vágyik vissza. „Dubaj nagyon gazdag ország, és hihetetlen léptékkel fejlődik. A keresetek is mesések, háromszor-négyszer magasabbak, mint a magyar bruttó bérek. Ráadásul ott szinte nincs adó, így ezt az összeget nettóban zsebre lehet tenni. A benzin fillérekbe kerül, egyedül a lakhatás drága. Diplomás szakemberként így is havonta körülbelül 1 millió forintot meg lehet takarítani” – mondja.

 Dubajban akad azonban bőven zavaró tényező is. István számára a hőség okozott sok kellemetlenséget. „A nyári hónapokban egyszerűen nem lehet kimozdulni a lakásból, az irodából, annyira perzselő a forróság. Ha szórakozni akar az ember csak beltéren lehet, például bevásárlóközpontokban.”

„Itt mindenki átutazó”

Szintén zavaró volt a sok építkezés és az ezzel járó zajterhelés. „Kimenetelem előtt felhívták a figyelmemet erre, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. Aztán én is megtapasztaltam, hogy egy idő után mennyire nehezen elviselhető a folyamatos fúrás-faragás, az útlezárások, elterelések.”

Csalódás jelentett István számára a munka tartalma. Azt remélte, hogy egy 300 fővel működő regionális központban szakmailag sokat fejlődik, de ebből semmi sem valósult meg. A hajtás viszont óriási volt, ami egyébként az egész országra jellemző. Akadnak külföldiek, aki napi 12-13 órát dolgoznak.

„Dubaj átmeneti ország, itt szinte mindenki átutazó, 5-6 évnél hosszabb távra kevesen terveznek. Többségben vannak a más országokból érkezettek – például az indiaiak, fülöp-szigetekiek” – mondja István. Ennek ellenére sikerült baráti kapcsolatokat kialakítania. István végül családi okok miatt tért vissza Magyarországra.

 

Érvek a magyarországi munkavállalás mellett

 Ugyan magyarként sokan megtalálták a számításukat  a nyugat-európai országokban (magasabb fizetés, biztos egzisztencia), azonban érdemes azt is mérlegre tenni, miben jobb itthon hosszú távon. Íme néhány szempont.

– Könnyebb a kapcsolattartás a családtagokkal, meglévő baráti kör

– Nem kell új szakmai kapcsolatrendszert felépíteni

– Magyarországon olcsóbb a megélhetés, mint Nyugaton

– A magyar nyelvhez kötődő szakmákban (például tanár, ügyvéd, PR-es, újságíró, marketinges) könnyebb Magyarországon elhelyezkedni. Nyugat-Európában a hiányszakmákban lehet jó eséllyel karriert építeni.

– Frissdiplomásként a magyar oklevél kevesebbet ér Nyugaton, mint az adott országban szerzett „papír” (formálisan nem, de a gyakorlatban igen)

– Könnyebb érdekérvényesítés az élet minden területén. Külföldön mindig külföldi marad az ember, még magas szintű nyelvtudás esetén is.

Karácsony Zoltán